Beszámoló – Tanügyért és diákjogokért felelős alelnök

 

         A MAKOSZ nagykorú. Ez volt érezhető az elmúlt évben, nagyon sok újítás volt az idén, nagyon sok olyan program, megmozdulás, probléma, és probléma megoldás, amely azt hirdette, és azt sugározta mindenki felé, hogy végre nem csak a programszervezéssel foglakozik az országos szervezet, hanem érdekvédelemmel és bármilyen nemű diákproblémával. Ezt példákkal támasztanám alá: aláírásgyűjtés a gyerekpénzért, tanügyi törvénymódosítási javaslat, felvonulás a diákjogokért, OBESSU kapcsolat, de ami a legjobb volt ezekben, a dolgokban, az hogy az elnökség tényleg együtt dolgozott, mindenki kivette a részét, a másik dolog, hogy ti, mint helyi vagy megyei szervezetek segítettek minket, hogy eredményes legyen munkánk, ilyen és ehhez hasonló nagy projektekben kell gondolkodnunk!

Programok, amikben részt vettem: január 31.-én részt vettem a tanügyi fórumon, hol fel is szólaltam a MAKOSZ képviseletében, február 29. – március 2. között miért küldött gyűlésen vettem részt, az elnökség nagy részével együtt, majd a március 8.-9.-én megrendezett MKT-nek voltam főszervezője, majd elvégeztem a Közéleti Diák és Ifjúsági Akadémiát. A nyáron a Neumann tábor szervezéséből vettem ki rendesen a részem, mint programkoordinátor voltam jelen. DÖKSZAB-on csoportvezető voltam, akárcsak a diákjogi konferencián, majd az őszi KÖDAK-nak szintén részt vettem két hétvégéjén, továbbá a Diákújságírókra is nagy hangsúlyt fektettem, és még többet szeretnénk, hiszen sikerült kialakítanom egy nagyon jó MAKOSZ – MURE (Magyar Újságírók Romániai Egyesülete) kapcsolatot, melyből sok előnyünk származhat.

         Egy másik fontos kapcsolat, melyet sikerült újjáépíteni, az a MAKOSZ – RMPSZ (Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége) volt, melynek két elnökségién vettünk részt, egyiken az elnök, másikon pedig én voltam ott, nyitottak lettek bármilyen közös projektre és bármilyen egymást érintő témában tudunk konzultálni.

         Feladatköreimen kívül sokszor megesett, hogy más feladatokat is elvégeztem, besegítettem másoknak, így a MAKOSZ PR csoporttal közösen a www.makosz.ro oldalt elkészítettük, végre, melyet mostmár folyamatosan tudunk frissíteni és fejleszteni. Besegítettem az ügyvezető elnöknek is, hiszen én voltam, aki Csíkszeredához a legközelebb laktam, így hát pappírokat intézni voltam sokszor bent, meg a MAKOSZ átírással foglalkoztam, mellyel nagyot haladtunk, de akár elszámolást is készítettem.

         Az idei év legnagyobb pozitívuma, amiben én személyesen nagy jövőt látok azok a munkacsoportok voltak, egyik nagy célja lehetne a következő elnökségnek, hogy ezt tökéletesítse, kidolgozzon rá egy jól működő rendszert. Egy másik „ügy” ami fontos, hogy képezzük és vegyük fel a kapcsolatot a helyi szervezetekkel, a kis DT-kkel, segítsük őket, és igen erre is megoldás lehet egy munkacsoport, szóval van feladat bőven jövőre is.

         Úgy érzem, hogy az egyéves munkám nem volt hiábavaló és remélem, hogy valamilyen szinten besegíthetek a következő év MAKOSZ – fejlődésbe, és abba hogy az új elnökség sikeresen küzdjön tovább a diákság érdekképviselete érdekében,a fejlődés és a tartalmas diákévekért.

         Sok sikert és szerencsét a következő elnökségnek.

 

Derzsi Szabolcs, Székelykeresztúr 

Elmélkedés...

Az ember társas lény?!

 

 

         Véleményem szerint igaz a régi mondás: „az ember társas lény”! A témát talán, mint a matematikusok, a redukció ad absurdum módszerével tudjuk leginkább bizonyítani, azaz felételezzük az ellenkezőjét és addig boncolgatjuk, míg valami ellentmondásba nem ütközünk.

         Tehát feltételezzük, hogy az ember nem társas lény. Ebből az következik, hogy egyedül képes boldogulni az élet valamennyi területén, amely már önmagában egy hamis állítás, de haladjunk csak tovább! Az embernek minden téren van egy társa, amely kiegészíti őt az adott téren. Hogyha nem lenne ez a kiegészítés, akkor az emberek nem tudnának jól csapatban dolgozni. A jó csapatmunka hiánya meg a hatékonyság rovására megy, és ahol nincs hatékony munka, ott jó eredmény sincsen.

         Szóval, ha összegezni szeretnénk: az ember társas lény-> van társa, akivel kiegészítik egymást -> jó csapatmunka -> hatékonyság ->jó eredmények, ezzel a logikus gondolatmenettel tudjuk alátámasztani a fenti állítást.

         Viszont, teljesen más oldalról is meg lehet közelíteni ezt a dolgot, ha az ember nem lenne társas lény, mi következne még abból… Nyilvánvaló, hogy segítséget kérni vagy kérdezni, még ennél is nehezebb lenne, egyenesen nem lenne, akitől, és amiért kérdezni. Maradjunk csak a kommunikációs kérdéseknél… A segítségkérés és segítségnyújtás témáján túl még az emberi érzelmek kifejezése is a kommunikáción múlik, ezáltal az érzelmek is az ember társas lényi mivoltát bizonyítják, legyen az bármilyen érzés, érzelem: utálat, gyűlölet, szeretet, barátság.

         Ha az emberi kommunikációt vesszük alapul „az ember társas lény” – állításunk igazolására, akkor mindenképpen meg kell említenünk a fejlődést, tanulást, hiszen az emberek a legjobban a másik embertől tanulnak, annak hibáiból vagy épp tanításaiból.

         Társra van szükségünk azért, hogy valami motiváljon, hogy valami ösztönözzön, vagy egyáltalán célunk legyen az életben.

         Ha az ember nem társas lény lenne, akkor minek és kinek is próbálnék én itt mindenféle filozófiákat magyarázgatni?!